2010.12.23.

Kellemes ünnepeket kívánunk minden kedves látogatónknak!

Felkerült a linkek közé a Műszaki Örökség Program oldala. Nézzétek meg!

Sajnos az őszi esőzések során újra megjelent a belvíz. Mivel a sorozatos belvizekből és az önkormányzat tétlenségéből kezd elegünk lenni, több fajta megoldáson gondolkodunk az ilyen helyzetek kiküszöbölésére.

2010.10.05.

A honlap összlátogatottsága a napokban elérte a 20.000 látogatást. Köszönjük mindazoknak, akik rendszeres vagy akár alkalmi olvasói oldalunknak!

2010.09.08.

Videó készült a Békési Téglagyár emlékére.

2010.09.05.

Kerültek fel képek a kisvasúti napról és a szegvári eseményekről a képtárba. Egyúttal frissült a tavalyi kisvasúti nap galériája is. Köszönet a képekért Orvos Pálnak!

2010.09.05.

A kisvasúti nap után egy másik eseményre való készülődés vette kezdetét. A szegvári kendergyár évek óta kihasználatlanul álló, üzemen kívüli 760 mm nyomtávolságú kisvasútját megvásárolta a helyi önkormányzat és idén több alkalommal hajtányosok jártak rajta. Mozdonyuk viszont nincs, mert a kendergyár hosszú évek óta traktorral vontatta a kendergyállító kocsikat. Az augusztus 20. alkalmából rendezett ünnepségen viszont a hajtányok mellett mozdony vontatású szerelvényeket akartak közlekedtetni. Ehhez vették igénybe az AKGV vontatójármű felajánlását, aminek keretében a hosszú hétvégén egy AKGV mozdony látta el a vasút vontatási feladatait.

Eredetileg a Csillagos kulit terveztük festés után a helyszínre vinni, de mivel a nyomtávolságát nem tudtuk átállítani, más megoldás után kellett néznünk. Az egyetlen, állítható nyomtávolságú üzemképes kulink a békési maradt. Az állíthatóság mondjuk enyhe túlzás, mert kerekei széles, bordázattal ellátott a téglagyári központi műhely által utángyártatott kerekek. Ezek a kerekek a jellemzőbb téglagyári nyomtávolságokon (500, 600 mm) kiválóan futnak, 760 mm nyomtávolság esetén viszont lelógnak a tengelyről, ezért az ék fejének és a tengelyvég fedélnek már nem marad hely. A hátsó, gömbcsuklós tengelynél az is előfordulhat, hogy a gömbcsukló maximális billenése esetén a kerék a szoknyalemezhez surlódik. Eredeti kerékből azonban csak 3 darab állt rendelkezésre. Kettő jött le a Dobozkuliról (M231-2002), egy pedig a békési kulival (M231-1001) érkezett még 2007-ben. Mivel több kerék nem jött le a tiszafüredi kulikról, alternatív megoldást kerestünk. Ekkor jött a képbe a Dévaványai Helytörténeti Múzeumban üzemképtelenül kiállított kuli. Vonatra ültünk és kölcsön kértük az egyik kerekét, ami hihetetlen módon szinte az első ütéstől, könnyen lejött. Ezúton is köszönet illeti a múzeum vezetőségét! Haza érve azonnal folytattuk a nyomtávolság átállítását. Ebben újabb problémák jelentkeztek, mivel kiderült, hogy a látszatra egyforma békési és tiszafüredi kerekek szélessége valójában különböző. Így az a helyzet állt fel, hogy a frissen érkezett dévaványai kerékkel együtt két eredeti szélességű kerekünk volt az átállításhoz. Végül azt a felemás változatot választottuk, hogy az első tengelyre két széles, bordázott kereket ékeltünk fel, a hátsó tengelyre pedig eredeti kerekek kerültek. Az ékek fejét elvékonyítottuk, fejüket befelé fordítottuk, így elfértek a tengelyvégnél a lelógó kerék által képzett üregben. A hátsó kerekeket az eredeti tengelyvégfedeles módszerrel rögzítettük, azzal a különbséggel, hogy fészkes retesz helyett levágott fejű ékeket használtunk. Ezeket nem vertük be, csak az ékpályába helyeztük, mert az oldaltartást nem ékekkel, hanem a tengelyvégfedelekkel biztosítottuk. A nyomtávolság átállítása után a saját burkolata helyett a dévaványai kuli felújított burkolatát helyeztük a mozdonyra, hogy esztétikumában megfelelő legyen az ünnepi alkalomra. A szállításra 18-án került sor.

Szegváron kezdetben a kuli közlekedését akadályozták a pályahibák, de ezeket még 19-én sikerült elhárítani. 20-án és 21-én összesen körülbelül 24 üzemórában üzemelt a kuli, és 1200 utast szállítottunk el vele balesetmentesen a 3,3 km-es vonalon. A mozdony 22-én érkezett haza, pár nap múlva a nyomtávolságát is visszaállítottam.

Képek hamarosan!

2010.08.23. (frissített beszámoló - 09.05.)

Július elején eltűnt a belvíz a kertből, így már semmi nem állt útjába az augusztusi munkálatoknak és 14-én megtartott kisvasúti napnak. Az AKGV II. kisvasúti napját és a vasárnapi pótnapot kb. 30-an látogatták meg és utaztak a kuli vontatta szerelvényekkel. A szombati napon a folyamatos vonatközlekedés mellett vasúti és téglagyári relikviák kiállítása, Felek Ferenc síngyűjteménye, az idén először bemutatott tiszafüredi mozdonyok és a vasút legújabb járművének egy körbeürítős csőrös kocsinak (Schnabelrundkipper) az érkezése színesítette a programot. A nap folyamán bemutattunk még egy a Kismotor és Gépgyár által készített léghűtéses benzines stabilmotort is amit Satyak fórumtárs bocsátott rendelkezésünkre a kisvasúti nap idejére. Már évek óta nálunk van, de szintén a kisvasúti napon debütált Erky-Nagy Dániel Dévaványáról származó raklapos kocsija, aminek tavasszal elkezdődött nyomtáv átállítása a jeles nap előestéjén fejeződött be.

A Tiszafüredről érkezett kulik nyomtávolságának átállítása sem a kisvasúti nap előtt, sem azóta nem sikerült. Nagy Ferenc ugyan ki tudott húzni még egy éket a Dobozkuliból (M231-2002), de ezzel együtt is csak két kerék jött le a szükséges 8-ból. Mivel mind a két ék a jármű jobb oldalán jött ki, a kerekeket 100-100 milliméterrel kijjebb húzva kicsit féloldalasan, de 600 mm-es nyomtávolságot kaptunk. Ideiglenesen így helyeztük pályára a vontatójárművet. Sajnos a lerakodás során a Csillagos kuli (M231-2001) került a kert felé, így miatta a Dobozkuli is beszorult és még a pálya egy része is járhatatlanná vált. Ezért 13-án a Csillagos kulit a vágánytengelyből, majd az űrszelvényből oldal irányban, kézi erővel eltávolítottuk. Így járható lett a pálya és a Dobozkulit is hátra tudtuk vinni.

Képek hamarosan!

2010.06.03.

Az elmúlt napok esőzései újra megemelték a belvíz szintjét, pedig a múlt hét végén már alig volt víz a kertben és a fűtőház is kezdett száradni.

A mai napon folytattuk a nyomtáv átállítással való próbálkozásokat. A Dobozkuliról (M231-2002) sikerült leszerelni a jobb hátsó kereket, de sajnos a többi ék továbbra is tartja magát. Ennek az éknek a rögzítése gyengébb volt, mint a többinbek. Az összegyógyulásig való beverés helyett itt azt a megoldást választották, hogy a tengelyen az ékpályára keresztben egy négyszög alapú vas hasábot hegesztettek, ami megakadályozta az ék kicsúszását. A vas levágása után az éket kézzel ki lehetett húzni. Bár csak a többi kerekéknél is ilyen egyszerű dolgunk lenne!

2010.05.26.

Tegnap kerültek fel képek a belvíz tetőzéséről. A mai napon már sokkal jobb a helyzet. A mindennapi szivattyúzásnak köszönhetően mindössze egy centiméter víz áll a fűtőházban.

Az újonan érkezett kulik nyomtávolsága sajnos 500 mm, ezért a korábban érkezett mozdonyokhoz hasonlóan ezeknél is szükséges a nyomtávolság átállítása. A szoknyalemezek leszerelése után azonban már-már szokás szerint a berohadt ék problémájába ütköztünk. A kerekek rögzítése ugyanis a tengelyre ékeléssel történt. A gyárban a tengelyeket és a kerekek rögzítését úgy alakították ki, hogy a nyomtávolság házilag állítható legyen. Mivel a hajtómű teljes felújítását leszámítva az ék eltávolítása normál üzem során nem szükséges, a legtöbbet úgy beverték, ahogy csak lehet, nehogy elmozduljon a kerék. Az évek során egyberozsdásodtak az ékek a tengellyel és kerékkel, így kihúzásuk igen nehézkes. Három karú, óriás csapágylehúzóval megpróbáltuk a kereket ékestől lehúzni a tengelyről, de sajnos ez sem járt sikerrel. Valószínűleg az egykori békési téglagyárban kulikat javító Nagy Ferenc szaktudására lesz szükség a művelet elvégzéséhez.

A békéscsabai Bohn téglagyárról került fel pár archív kép a Téglagyári vasutak oldalra. Köztük látható a téglagyár egykori rudazatos villamos mozdonya is.

2010.05.25.

Az elmúlt hónap esőzései az AKGV-t is megviselték. A kertben a belvíz szintje minden idei szintnél magasabbra emelkedett és az abszolút csúcshoz is közel áll. A magas vízállás miatt 19-én a fűtőházból ki kellett hozni az ott tárolt békési kulit és a dévaványai kuli majdnem készre szerelt hajtóművét. Utóbbiba sajnos a víz a fel nem szerelt bőrharang helyén a hátsó tengelynél betört. Szerencsére csak a hajtóműház belső falán jelentkezett rozsdásodás, a fogaskerekek nem sérültek.

2010.05.20.

Kerültek fel képek a Tiszafüredi járműmentés albumba. A változásoknak megfelelően még tegnap bővült a Járművek listája.

2010.05.19.

A tegnapi nap, 2010. május 18. ismét egy jelentős nap a vasút életében. Megérkezett ugyanis Tiszafüredről az egykori tiszafüredi téglagyár három átalakított MV típusú kulija. A mozdonyok megszerzésének története hosszú múltra tekint vissza. Először 2002. áprilisában jártam Tiszafüreden egy családi kirándulás keretében a szüleimmel. Téglagyári vasutat még sosem láttam előtte és a kulit is csak a KBK füzetekben megjelent rajzokról ismertem. Abban az időben még csak álom volt egy mozdony beszerzése a négy éve létező AKGV-re. A mozdonyvásárlás a tiszafüredi látogatás után még  öt évig álom maradt, de örültem, hogy üzemel a téglagyár. Éppen 2007-ben a békési járműmentések idején hallottam először Tiszafüreden keresztül utazó kisvasútbarátoktól, hogy az ottani téglagyár is leállt, a kulik a gyár udvarán árválkodnak. Akkor azonban még az első kuli érkezésének örültem és sem pénzem, sem lehetőségem nem volt ez ügyben lépni. 2008-ban megérkezett a második kuli a dévaványai téglagyárból. Közelebb volt, mint Tiszafüred és utóbbiról semmilyen információm nem volt, így az események ismét elvitték a továbblépés lehetőségét.

Az áttörést a 2009. év hozta, amikor komolyan elkezdtem kutatni, hogy mi a helyzet a téglagyárral. Keresztapukámon és a mezőtúri téglagyár tulajdonosán keresztül megtudtam, hogy a tiszafüredi gyár valóban bezárt és a debreceni Gulyás Tüzép telephelyeként üzemel. Még februárban ellátogattam a téglagyárhoz, ahol zárt kapuk fogadtak. Az őrtől azoban megtudtam, hogy megvan mind a három kuli és a tulajdonos személye is megegyezik az általam hallottal. Ezen információk tudtával látogattunk el Erky-Nagy Dániel barátommal 2009. nyarán Debrecenbe, ahol tárgyalást folytattunk a Gulyás Tüzéppel. Akkor azt mondták, hogy a téglagyár kérdése egyelőre nincs rendezve. Nagy valószínűséggel le fogják bontani vagy el fogják adni és még nem tudják, hogy az új tulajdonosnak kelleni fognak-e a mozdonyok. Arról is tájékoztattak, hogy az egyik mozdonyban valami különleges régi motor van, amire a tiszafüredi helytörténeti múzeum igényt tarthat. Telefonszámot, e-mail címet cseréltünk és megállapodtunk, hogy ha történik előrelépés az ügyben, hívni fognak minket, de mi is keresni fogjuk őket. Még aznap kilátogattunk a gyárba, ahol a debreceni központ utasítására ezúttal beengedtek minket. A látogatás során körbefényképeztük a gyárat és a járműveket. Megállapítottuk, hogy mind a három mozdonyban BL-12 típusú motor van, amit a '60-as években gyártottak, tehát nem valószínű, hogy a helyi múzeum jelentős értéket tulajdonít neki. A 2009. év őszén többször kerestük e-mailben a Gulyás Tüzépet, de választ alig-alig kaptunk. Mindössze egyszer válaszoltak, akkor is azt írták, hogy nem történt előrelépés. Ez év elején több e-mail után telefonon hívta fel őket Dániel barátom, de azt válaszolták, hogy még nem foglalkoztak az üggyel, nekik ez nem fontos, de hívnak, ha lesz valami. Mi ennek tudatában nyugodtan vártuk a fejleményeket.

A kisvasut.hu-ra április végén Gál Csabától érkezett egy levél, amiben leírta, hogy mozgolódások vannak a gyár területén és az udvaron egy ócskavas kupacot hordtak össze. Gál úr ezzel megmentette a tiszafüredi mozdonyokat, mert ráébresztett minket, hogy azonnal lépni kell az ügyben. A Gulyás Tüzépet hívva kiderült, hogy az egész gyárat eladták bontásra. Persze ígéretük ellenére nem szóltak nekünk. Május 3-án azonnal vonatra ültem és meglátogattam a gyárat. A körkemence ekkor már romokban volt, a járművek, felaprított présgép, egyéb vasanyagok egy kupacba halmozva várták az elszállítást. Meglepetés volt azonban, hogy a három, eddig is ismert kuli mellett egy negyedik, roncs állapotú is megtalálható volt. A látogatás során horribilis árat (360.000 ft/db) mondtak a kulikra, amiből sikerült alkudni (300.000 ft/db), majd Dani többszöri telefonhívásra további, igen jelentős árcsökkenést ért el. Az ekkori megállapodás szerint 500.000 ft-ért és némi ócskavasért kaptuk volna meg a három kulit, a roncsot és az ócskavas kupacban található pótalkatrészeket. Végül ócskavasat nem tudtunk vinni, így 550.000 ft lett a végösszeg. Az árak így is magasak, de nehézségek árán kifizethetők lettek. Az alkudozást után a szükséges pénz előteremtése következett, mivel a mi pénzünk a szükséges összeg alig több, mint felét fedezte csupán. Dani itt is nagyot alkotott. Kelemen Zsolt tagtársunk (Kisvasutak Baráti Köre Egyesület) nagylelkűségének köszönhetően 50.000 ft-ot kaptunk kölcsönbe, ahogy a barátnőm, Árki Nóra összegyűjtött pénze is egy ideig kuliba lett fektetve. Guba Józsi pedig megvásárolt az ép állapotú mozdonyok közül egyet, így az összes vontatójármű megmenekült. A járműmentés lehetősége a lehető legrosszabbkor jött. Egyetemi elfoglaltságaim miatt nem tudtam 5-én délelőtt részt venni a mozdonyok roncskupacból való kimentésében. Dani barátom 4-én este Miskolcra, az egyetemi albérletembe érkezett és így másnap 300.000 forinttal a cipőjében levezényelte a járművek kihúzását, félretételét (videón). Délutánra én is megérkeztem Tiszafüredre, ahol a szállítás szervezésébe kezdtünk. Egyelőre az volt a cél, hogy a járművek biztonságba kerüljenek. Megbeszéltem a helyi MÁV állomáson, hogy a kulikat ideiglenesen a vasúti raktárban tárolhatjuk. A helyiektől kérdezősködve sikerült egy fuvarost találni, KCR-es IFA teherautó jött a kulikért. A KCR azonban nem tudta megemelni a másfél tonnányi vasat, így másik lehetőséget kellett találnunk. A mozdonyok kifizetése után a Hajdú tüzép önrakodó teherautója 17 órára megérkezett. Rövid rakodást követően elindultunk. A tulajdonos, Hajdú László felajánlására a járműveket végül nem a vasútállomáson, hanem a tüzép udvarán helyeztük el.

A járműmentés első szakasza ezzel az elhelyezéssel lezárult, de még hátra volt a szállítás szervezése. Ebben Édesapám nyújtott nagy segítséget. Egy békéscsabai fuvarozó cég vállalta visszfuvarban a szállítást. Ahogy ez lenni szokott, most is egy egyetemi zárthelyi dolgozatom időpontjára esett, így Édesapámnak kellett vonattal Tiszafüredre jutnia. El is jutott Jászapátiig, ahonnan nem ment tovább a vonat, mivel 4 perccel a vonat indulása előtt árvíz miatt lezárták a Tarna hidat. Vonatpótlást is csak órákkal későbbre ígértek. Szerencsére sikerült találnia egy közvetlen autóbuszt Tiszafüredre, ahova kis késéssel oda is ért. Ott ekkor már a felrakodott teherautó fogadta, amivel el is indultak Békéscsabára. Békéscsabán a lerakodás gond nélkül lezajlott. A rakodás után azonban a teherautó elakadt a sárban és legalább 30 centi mélyre süllyedt. A ,,segélygép" kis idő múltán megérkezett és kihúzta a bajba jutott járművet. Ezek után csukódott a kapu, kattant a lakat és a kapun belül immár öt kuli áll, köztük a három tiszafüredi.

A járműmentés során 3 ép, üzemképeshez közeli állapotú és egy roncs kuli menekült meg. Előbbiek közül az egyik Guba József tulajdonában. Az AKGV két ép és egy roncs mozdonnyal lett gazdagabb. A járművek mellett számos alkatrész is megmenekült, amik elsősorban nem a tiszafüredről érkezett, hanem a korábban vásárolt járművekhez fognak alkatrészbázisul szolgálni. Ennek oka, hogy többségük a tiszafüredi járművek átépítése során került le a mozdonyokról. (Pl. a megváltozott lehajtás miatt nem volt szükség lehajtófogaskerék házra.)

A megmenekült járművek a következők:

• M231-2001: (Csillagos) Ez az eredetileg szintén MV típusú mozdony két társával együtt a tiszafüredi téglagyárból érkezett 2010.05.18-án. Motorja a téglagyárban vagy a téglagyári központi műhelyben történt átépítés miatt nem MIB, hanem BL-12 típusú. Ennek megfelelően az AKGV-n a tiszafüredről érkezett hasonló mozdonyokkal együtt külön sorozatszámot kapott. A vontató hajtóművének elejére toldatot illesztettek, a lehajtása az eredeti fogaskerekesről láncosra módosult. A BL-12 típusú motor nagyobb méretei miatt az egész burkolatot átépítették. A burkolat elejére az előző rendszerben a mozdony vörös alapszínét kihasználva fúrt lyukakból körben elhelyezett öt ágú csillagot képeztek.
• Niki Lauda: A téglagyárban kapta ezt a nevet. A Csillagos kulival szinte mindenben megegyezik, de csillag helyett az elején dróthálóból készült szellőzőrács található. Oldalára a Niki Lauda név és a Forma 1-4 felirat szerepel. Guba József tulajdona, az ő kerti vasútján lesz üzembe helyezve.
• M231-2002: (Dobozkuli) Ez a mozdony is a tiszafüredi téglagyárból érkezett. Az M231-2001-es mozdonyhoz hasonlóan BL-12 típusú motorja van. Ez az átépítés azonban már minden bizonnyal házilag valósult meg. A mozdonyon az átépített és át nem épített társaihoz képest fordítva van felszerelve a motor, vagyis a hengerfej van elöl. Burkolata meglehetősen igénytelen módon utángyártott, megjelenésében nélkülözi a minimális formatervezést is. Eleje és teteje nincs, az oldallemezek csupán a lendkeréktől való védelmet szolgálják. Lehajtása ennek is módosult, azonban ebben az esetben nem lánc, hanem ékszíjhajtást alkalmaztak. A motorja a jelekből ítélve egy SD–9-es típusú sínkuliból származik. A mozdony meglehetősen leromlott állapotúnak látszik, azonban az üzemben tartáshoz szükséges munkáktól eltekintve a korhűség megtartása érdekében más felújítást nem tervezünk. 
• M231-2003: (Roncs) Az M231-2001-es kulival teljesen megegyező kivitelű tiszafüredi kulinak a roncsa. A mozdonyból szinte minden főbb alkatrész hiányzik, a hajtóműház és az ütközők azonban jó állapotban vannak. A hajtóműben található két fogaskerék, áthajtó és első járó tengely valószínűleg pótalkatrészként fog szolgálni. A hajtómű három fedőlemeze megvan, azonban alkatrészhiány és a várható nagy költségek miatt felújítása nem tervezett.

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki segítségével hozzájárult ezeknek az egyedülálló mozdonyoknak a megmentéséhez! A beszámolóban szereplő kedves tagtársakon és más segítőkön kívül külön köszönet Karap Krisztiánnak, a kisvasut.hu-ra érkezett levél továbbításért valamint Erky-Nagy Dániel és jómagam szüleinek, hogy elviselték a járműmentéssel járó bonyodalmakat.

Képek hamarosan!

2010.04.12.

Március 26. és április 5. között Erky-Nagy Dániellel építő napokat tartottunk az AKGV-n. Az eltelt napok alatt a következő munkákat végeztük el:

• a dévaványai MIB kuli (M231-1002) burkolati elemeinek felmérése, javítása, homokfúvatása
• a motorblokk és alkatrészei, egyéb apróságok homokfúvatása
• a füzesabonyból származó MIB motorroncs szétszerelése
• a dévaványai kuli burkolati elemeinek, motorblokkjának, szoknyalemezeinek és egyéb alkatrészeinek festése
• Erky-Nagy Dániel Dévaványáról származó raklapos kocsijának (L123 0077-1002) leszereltük és elvágtuk a tengelyét nyomtáv átállítás céljából

Hamarosan részletes beszámolóval jelentkezünk! Képek kerültek fel a Képtárba: Tavaszi építő napok

2010.03.14.

Kerültek fel képek a hiányos MIB-D motor érkezéséről

2010.03.13.

A tavasz beálltával a vasúttal kapcsolatos munkák is ébredezni látszanak. A mai napon Füzesabonyból elhoztuk az egyik internetes aukciós ház árverésén vásárolt erősen hiányos állapotú MIB-D jelű motort. Mivel sajnos a Dévaványáról szármázó kuli (M231-1002) lendítőkereke a lehúzási próbálkozások következtében eltört, szükségünk volt egy olyan motorra, ami nem feltétlenül jó állapotú, de a lendkerekei leszerelhetők.

A most vásárolt motorból a centírozottságuk miatt a főtengelyt és a két lendítőkereket együtt fogjuk a kuli motorjába áttenni. Ezen kívül viszont egyéb hasznos alkatrészekkel is gyarapodtunk a motor által. Ilyen a vezérlés, hibátlan állapotú vízbeöntő nyílás (ami a békési kulinál törött) valamint a blokkban lévő henger.

Képek hamarosan!

2010.02.02.

Az elmúlt hónapban képpekkel és a 2005-2008 közötti évek összefoglalóival bővült a Vasúttörténet menüpont.

2010.01.13.

Sajnos 2010-ben, négy év után ismét elöntötte a belvíz a vasutat. Szerencsére a helyzet a korábbiakhoz képest nem súlyos, a víz nem jutott még be a fűtőházba és szintje az elmúlt napokban csökkenésnek indult.

Jó hír viszont, hogy Erky-Nagy Dániel fordításának köszönhetően felkerült a vasút Frank Engel Die Feldbahnseite! című oldalára (Gartenbahn Bekescsaba). Szintén Erky-Nagy Dániel munkája nyomán elkészült a vasutat ismertető színes prospektus-tervezet.

2010.01.11.

Kissé megkésve, beszámoló a Roessemann és Kühnemann kocsi nyomtávolságának átállításáról:

2009.11.19-én elkezdődött, majd 21-re befejeződött az RK kocsi nyomtávolságának ideiglenes átállítása. A kocsi egyelőre a Szentesi Zsoldos-féle Téglagyárból érkezett tengelyeket kapta meg a megszokott négy küllős kerekekkel. A folyamat első lépéseként a felemás 500 mm nyomtávolságú tengelyeket szereltem le. Ez számos bonyadalommal járt, mert a tengelyek a csavarokkal való rögzítésük mellett oda is voltak hegesztve (elég csúnya módon). A hegesztések levágása után láthatóvá vált, hogy a kocsi alváza a múltban többször is elrepedt. Ezeket a repedéseket mindenféle hulladék anyagok ráhegesztésével próbálták orvosolni. Ezek javítására most nem került sor, elsődleges cél csak a kocsi futóképessé tétele volt. A szentesi téglagyárból még 2005-ben érkezett 2 pár 600mm nyomtávolságú vasúti tengely kerekekkel. A kerekeket hajtányosok vásárolták meg, de a tengelyek az AKGV-nél maradtak. Ezek közül az első pár 2008-ban került felhasználásra a dévaványai járműmentés idején. Akkor az onnan érkező raklapos kocsi nyomtávolságát kellett véglegesen átállítani. Mivel annak az eredeti tengelye kengyeles felfogatású volt, az új tengelyekről levágtam az eredeti felfogató lemezeket. Az RK kocsi nyomtávolságának átállítása viszont csak ideiglenes. Végleges átállításról csak az eredetinek megfelelő, de 600 mm nyomtávolságú tengelyek és a hiányzó eredeti kerekek legyártatása után lehet szó. Ennek a kocsinak az eredeti tengelyei is felfogató lemezzel és csavarral voltak rögzítve, viszont az 500 mm-es nyomtávolság miatt a hossztartói beljebb helyezkednek el, mint a szentesről hozott tengelyek felfogató lemeze. Ennek megoldására a dévaványai raklapos kocsi nyomtáv átállításakor levágott felfogató lemezeket a megfelelő távolságban ráhegesztettem ezekre az ideiglenes tengelyekre. Az ideiglenesség miatt az eredetieket sem vágtam le, a tengelyek későbbi használatakor még szükség lehet rájuk.

Ezek megoldása után további problémát jelentett a kerekek fölszerelése. Mivel a tengelyekhez tartozó eredeti kerekeket hajtányosok megvásárolták, a Dévaványáról hozott azonos típusú kerekeket használtam. Azonban mint utóbb kiderült, ezek a két tengely közül csak az egyikre illeszkedtek. A másik tengelyen eredetileg nagyobb átmérőjű csapágyak helyezkedtek el. Így volt ez korábban a raklapos kocsinál felhasznált tenglyekkel is. Azoknál viszont perselyezés következménye volt a többlet átmérő, míg a most felszerelt tengely eredetileg is nagyobb átmérővel készült. Ennek a megoldása csak nehézkes módon sikerült.  A végeredmény viszont egy újabb futóképes kocsi lett, amit hamarosan használatba is vettünk. Remélhetőleg a közeljövőben lezajlik teljes felújítása.